Az anyagok átváltozása az építészetben – Moravánszky Ákos, az ETH Zürich professzora, a 2018-as Nemzetközi Építészkongresszus szakmai kurátora ezt a témát választotta az idei rendezvény témájául, amelyen a megelőző pár évhez hasonlóan továbbra is az emberléptékű házak kerültek előtérbe a megaprojektekkel szemben.
„Az anyagok szerepe a mai építészet legizgalmasabb témája. Míg a posztmodern érdeklődésének középpontjában a formák jelentése állt és az anyag kérdését pusztán az építészet technikai aspektusának tekintette, ma az anyagok előállítása, megmunkálása és érzékelése kerül előtérbe. A tektonikus váznál fontosabbak az azokat burkoló, öltöztető felületek. Ezek érzéki hatása a mai építészek munkásságában meghatározóbb, mint a formai újszerűség. (…) A hagyományos és az ultra-anyagok, a kézműves módszerek és a digitális fabrikáció egyaránt hozzájárulnak a formák játékának új lehetőségeihez.” – írja Moravánszky Ákos, aki nemrég egy könyvet is publikált a témáról, a kongresszuson pedig a nyitó előadásban foglalta össze meglátásait.
Budapest egy felfelé ívelő korszakát éli, minden feltétel megvan ahhoz, hogy egy nagyon sikeres időszak következzen, csak rajtunk múlik, hogy tudunk-e ezzel a lehetőséggel élni – mondta Fürjes Balázs kormánybiztos; Patyi András, az NKE rektora köszöntő szavai után. Füleky Zsolt, építészeti és építésügyi helyettes államtitkár megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a bürokrácia csökkentése, a korszerű építésügyi rendszer megteremtése érdekében megtett lépések mellett nagyon fontos az építészeti alkotások minősége is. Ezt szolgálják többek között a településképi arculati kézikönyvek, amelyek célja, hogy ne hosszú jogszabályokból derüljön ki, egy-egy településen hogyan illik építészetileg viselkedni, mi a „dress code”, és amelyekkel kapcsolatban eddig nagyon pozitív visszajelzések is érkeztek.
Adam Caruso – akinek nagyapja, ahogy az a kongresszuson kiderült, a budapesti Műegyetemen tanult – Metamorfózis, alkímia és illúzió címmel tartott előadást. A Victoria and Albert Museum of Childhood, a Nottingham Contemporary Museum és a Sankt Gallen-i katedrális szentélyének áttervezése példáin mutatta be a Caruso St John Architects munkáira jellemző finom felületi és mintázati játékokat. A téglára, mint építőanyagra alapul a londoni Newport Street Gallery és a Landesbank épülete Brémában. Mindkét épület a helyi építészeti hagyományokat viszi tovább, az előbbi a londoni régi ipari épületek, az utóbbi az észak-európai expresszív téglaépítészet formaképzését követi.
Kis léptékű, minimális költségvetésű projektekkel, belgiumi családi házak bővítéseivel, átalakításaival kezdte előadását Jan de Vylder. A rendkívül szűkös lehetőségekből egyedi ötletekkel hoznak ki költői megoldásokat, sokszor meglepő eszközök, például trompe-l’oeil alkalmazásával. Az sem akadály, ha az anyagi keretek miatt az építtető saját kezűleg kivitelez, ha pedig nincs pénz az energetikai korszerűsítésre, akkor a „ház a házban” elvet követve hoznak létre egy üvegházat az épületen belül (House Rot Ellen Berg). A De Vylder Vinck Taillieu építésziroda a nagyobb munkáinál is erényt tud kovácsolni a nehézségekből: így készítettek például a ledebergi városháza átépítésénél a csúnyán kivitelezett látszóbeton felületekből színes foltok segítségével hatásos vizuális kompozíciót.
A zürichi Esch Sintzel építésziroda munkái között meghatározóak a lakóépület-együttesek, amelyeknél Fritz Schumacher építész – A modern téglaépület lényege című, 1917-ben megjelent mű szerzője – nyomdokain járva előszeretettel alkalmazzák a téglát, mint építőanyagot. Az iroda képviseletében Philipp Esch bemutatta többek között a Bernben felépült lakónegyedüket, amelynél az alaprajzot is a téglafalazás jellegzetes struktúrája inspirálta. A zürichi főpályaudvar mellé tervezett lakóépület-együttesüknél is ezt – a véleményük szerint – óriási mozgásszabadságot biztosító építőanyagot használják. A tevékenységük azonban nem merül ki a lakóépületekkel, Svájc egyik legrégebbi városában, Churban a dombtetőn és a völgyben lévő két iskolaépület között teremtették meg a kapcsolatot egy corten acéllal körülvett külső lépcsővel.
A tokiói Bow-Wow építésziroda – amelyet 1992-ben Yoshiharu Tsukamoto és Momoyo Kaijima alapított – tevékenysége több teórián alapul, ezek egyike az építészeti behaviorizmus, ami az építészet kifejezőerejét az emberek, az épített környezet és a városi terek közti komplex kapcsolat megértésére építi. Momoyo Kaijima előadásában azt is hangsúlyozta, hogy figyelembe kell vennünk az erőforrásaink végességét és Japánban nagyon komolyan kell foglalkozniuk a földrengések, cunamik következményeivel is, nem beszélve a fukushimai tragédiáról. Erre példa a 2011-es földrengés és cunami által sújtott Momonoura falu újjáépítése, ahol egy halásziskolát is létrehoztak a helyi tradíciók megőrzésére. Bruges-ben a helyi úszóklub számára stéget építettek ki a csatornán, Hamburgban a menekültek bevonásával alakítottak ki workshopokat , Japánban egy ép és fogyatékkal élő embereket egymás mellett foglalkoztató étterem létrehozásában vettek részt.
Alekszander Brodskyt Oroszország egyik legismertebb építészeként tartják számon, bár művei nagyrészt inkább installációk és kiállítási tárgyak. Előadása elején bemutatta a hagyományos orosz falu épületeit, majd a nép építőkedvének azon „alkotásait”, amelyek a tradicionális építészeti kultúra lerombolása után jöttek létre. Brodsky építészeti meséit, narratíváit a világ sok pontján kiállították; rajzai, például a Columbarium Habitabile Piranesi és Boullée vízióit idézik. Munkáit múzeumok – például a Moszkvai Építészeti Múzeum vagy az Architekturzentrum Wien – őrzik. Nagy sikert aratott első építészeti munkája, a 95° Restaurant is, amely egy nyári étterem egy kis tavon Pirogovóban, Oroszországban.
Svájc tradicionális, majd a turizmus miatt megváltozott építészeti képéről villantott fel pár diát előadása elején Valentin Bearth. Néhány helyi családi ház ismertetése után a Gantenbein borászatot mutatta be, amelynek szőlőszemeket mintázó téglafalait a zürichi ETH közreműködésével robottechnikával készítették. A Fläsch község szélén álló klinikaépület szintén a Bearth & Deplazes építészirodának a vidéki Svájcra tervezett háza. Bellinzonában a volt kereskedelmi iskola épületét bírósággá építették át egyedi, előregyártott akusztikai elemekkel. Az Alpokban lévő Monte Rosa menedékház svájci precizitással, fa és acél tartószerkezettel, alumínium külső burkolattal készült. A monumentális, a táj részét alkotó épület energetikailag önfenntartó. A szabálytalan nyolcszög alaprajzra épülő formát a statikai és az energetikai szempontok határozták meg, ebből adódóan minden szoba, sőt minden ágy egyedi formájú.
Az építészkongresszus zárásaként Skardelli György a Finta Stúdió képviseletében ismertette a kongresszus helyszínének, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek még kivitelezés alatt álló épületeit és szabadtéri sportlétesítményeit, majd a résztvevők megtekinthették a már elkészült részeket.
